Lauren Write: Ha definiálnom kéne Lauren Write-ot, akkor azt úgy tenném, hogy egy dilis könyvmoly lány, akinek lételeme az írás, a szervezkedés, és a szarkazmus használata.
M. T.: Hogy jött a novellád ötlete?
Lauren Write: Mindig is akartam novellát írni, de a legtöbb ötletem túl hosszúnak bizonyult, hogy bele tudjam foglalni egy ilyen kis irományba. Terveztem létrehozni egy blogot az álmaimnak, mivel rengeteg marhaságot álmodok, aminek a megírása elég vicces lehet. A pincér srác is az álmaim szüleménye, ezért van, hogy néhol kissé irreális. (Úgy az egész, de ezt engedjük el.)
M. T.: Ez érdekesen hangzik, annál is inkább, mert a legtöbb ember ébredés után azonnal elfelejti az álmait. Van valami módszered, hogy észben tartsd őket?
Lauren Write: Nem igazán. Van, amikor nem jut eszembe rögtön felkelés után, hanem csak a nap folyamán, később, egy-egy mozzanatról, párbeszédről, eseményről. Ha eszembe jutott, próbálom minél több embernek elmesélni, hogy minél jobban megragadjon az agyamban.
M. T.: A profilodon azt írtad, a blogolás a lételemed, jelenleg mégsem aktívkodsz egy oldalon sem. Mi ennek az oka?
Lauren Write: Egyetlen oka van ennek: az időhiány. Mióta kényszerpályára állt a Glimmer történetének második része, A szikra, nem igazán aktívkodtam blogolás terén. Egy komolyabb próbálkozásom volt tavaly nyár végén, azonban az is befuccsolt. Tervezek azonban visszatérni a közéletbe, a korábban említett álmos-novellás bloggal, de majd csak később. Emellett természetesen nem lustálkodom, hanem a jelenleg készülő, igaz történet alapján íródó regényemen dolgozom.
M. T.: Igen, a Glimner történetére emlékszem, nagyon szerettem azt a sztorit. Le sem tagadhatnád, mekkora THG-fan voltál néhány évvel ezelőtt. Sajnos a trilógia már egy ideje lecsengett, de hát a jó blogger ismérve, hogy mindig talál valamit, amiért rajonghat. Most éppen mik/kik a kedvenceid, és miért? Hogy találtál rájuk?
Lauren Write: Ó, már több mint egy éve sorozatlázban égek. Tavaly nyáron kezdtem bele az Egyszer volt, hol nem volt-ba, ami azóta is nagy kedvencem, hiszen ez vezetett be a sorozatozás világába. Múlt héten fejeztem be a Hazug Csajok Társaságát, és ezután rögtön bele is kezdtem a Vámpírnaplókba. Szerelem ez, én mondom. Könyvekben nagy szerelmem jelenleg az Ambrózy báró esetei sorozat Böszörményi Gyulától, és a Hazudósok E. Lockharttól. Természetesen Az Éhezők Viadala trilógia is különös helyet foglal el még mindig a szívemben. Szégyen, nem szégyen, engem 16 évig maximálisan kikerült a Harry Potter világa, amit utólag nem is értek. Nyáron kezdtem bele az olvasásba, és beleszerettem. Rowling zseniális! Aztán a színészek... huhú. Colin O'Donoghue a jelenlegi szerelemem, alias Hook az OUAT-ból. Emellett Tyler Blackburnre, az örökké befutó Sam Claflinre, és Shawn Mendesre is szemet vetettem. Kellenek a háremembe.
M. T.: OUAT, Pridelands, és egy happy anddel végződő, romantikus álom... le sem tagadhatnád, mennyire szereted a meséket. Ebben a korban eléggé megoszlanak a vélemények a témával kapcsolatban, néhányan még mindig kedvelik a gyerekkori kedvenceiket, mások még a múltjukból is kitörölnék őket...
Lauren Write: Én nagyon szeretem a meséket. A mai napig imádok leülni és újra nézni néhány kedvencemet. Ez amiatt is van, hogy képtelen vagyok felnőni. A mesék ahhoz a korhoz kötnek, amikor semmi gondom nem volt. És fontos kicsit visszamenni az időben, hogy tudjuk, honnan is indultunk. Már akkor jelentkezett egyébként a fangirl énem. Megszállottan rajongtam az összes Barbie-s meséért, és természetesen éltem-haltam a Disneyért.
M. T.: Az ihletszerzésben nem segítenek?
Lauren Write: Sajnos nem igazán. Inkább csak abban, hogy kikapcsoljak a rohanó világból.
M. T.: Visszakanyarodva a THG-s ficekre, azért ott volt pár haláleset is. Ezekre hogy tud felkészülni egy író? Mi segít a hiteles megírásban? Melyik karaktered elvesztése viselt meg a legjobban?
Lauren Write: Kétség sem fér hozzá, hogy Marvelt volt a legnehezebb megölnöm. A szívemhez nőtt a fiú, talán pont azért, mert olyanná formáltam, amilyen az én álompasim. Kicsit arrogáns, kicsit humoros, kicsit bátor, de mindemellett tiszta szívű, aki feltétel nélkül szeret.
A második pedig,talán Ruta lenne, a legelső hosszabb történetemben. Rengeteg hibája volt, de az enyém volt a fici, és nagyon nehezen tudtam véget vetni fiatal főszereplőm életének.
Hogyan tud felkészülni erre egy író? Sehogy sem. Rengeteg lelki erővel. Zsepikkel. Minden karakter halálával a lelkem egy része is meghalt, és elgondolkodtam azon, hogy változtassak a sorsán. De nem szabadott, mert volt egy tervem, amit véghez kellett vinni.
M. T.: És milyen jól tetted! Sokszor tényleg jobb, ha nem befolyásol az olvasók véleménye, hanem megírod azt, amit szeretnél. Persze, azért vannak dolgok, amiket érdemes megfogadni. Te milyen jó tanácsokat kaptál a blogos karriered során, aminek később nagy hasznát vetted az írásban?
Lauren Write: Konkrét példát nem tudok rá mondani. Viszont úgy érzem, sokat fejlődtem a leírásokkal kapcsolatban, és a helyesírásban. Ezekre mutattak rá legtöbbször, mint hiba. Jobban mondva a táj/személyleírások hiányára.
M. T.: És mit tudnál tanácsolni azoknak a bloggereknek/íróknak, akik még csak most bontogatják a szárnyaikat?
Lauren Write: Ne féljenek tanácsot kérni, hiszen ezzel fejlődnek. Valamint, ne féljenek megölni az olvasók kedvenc karaktereit. Utálni fogják érte, de legalább emlékezni fognak rá.
és természetesen írjanak reggel, délben, este, amikor idejük van erre, hiszen ezzel gyakorolhatnak. Találják meg a saját stílusukat.
M. T.: Mik a terveid a jövőre nézve?
Lauren Write: Az írást tekintve, a korábban említett regényemet szeretném befejezni. Húzós munka lesz, de mindenképpen meg fogja érni. Magánéletben pedig szeretnék egy sikeres érettségit (ameddig van még másfél évem szerencsére), és szeretném, ha felvennének az egyetemre.
M. T.: Akkor nem szabadulunk tőled egykönnyen :D Sok sikert, és köszönöm az interjút!
Lauren Write: De nem ám, azt egy világvége sem tudná elintézni :D Én köszönöm a lehetőséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése