9 ok, amiért megéri novellás blogot vezetni

Kedves Olvasóim! 

A múltkori bejegyzés elején tettem egy utalást arra, hogy nemsokára nagy mérföldkőhöz ér a blogom. Nem is kellett olyan sokat várni, ugyanis pont ma, január 27-én lett a MATT fél éves. Igaz, nem annyira nagy idő, mint ahogy az is, hogy a legtöbben inkább csak a tizenkettedik hónap után csinálnak egy különkiadást, én azonban úgy döntöttem, szakítok a hagyományokkal. Hogy miért? Mert július 27-e óta rengeteget tanultam az írásról, a hibáimról, és magáról a nyelvről. A novellázás nem kis munka, gyakran fárasztó az éjszakai fentlétek és az őrjítő gondolkodás miatt, de ez nem jelenti azt, hogy nem érné meg belevágni. 

A következőkben felsorolok néhány dolgot, amiért igenis jó buli az enyémhez hasonló blogot vezetni.

*****

1. Novellák vs. lustaság: 1-0

A novellák egy rövid, ám sorsdöntő történetet mesélnek el, tehát nem elvárás, hogy egy ilyen írás meghaladja a 2700+ szót. Szükségtelen részletesen elemezni, milyen színben pompázott az őszi erdő, mit evett Jancsika reggelire, és milyen módszerrel vágta le Katika a kislábujja körmét, mielőtt kiment volna a strandra. Ebből következik, hogy egy novella megírása nem igényel sok időt, ha egyszer ráveszed magad, pár óra alatt elkészülsz vele. (Most ne számítsuk az utómunkálatokat.) Míg egy regény megírása akár hónapokig is eltarthat, melynek tudatában gyakran előjön a halogatás kérdése, addig a novellákkal ez ritkán fordul elő. Akár néhány órával a befejezése után is kaphatsz véleményeket, ezzel szemben beletelhet pár napba, mire az olvasód elér a regényed csúcspontjához. Sikerélmény, pipa, lustaság elfelejtve!

2. Növeli az empátiát 

Minél több novellát írsz, annál több elborult elmébe nyerhetsz betekintést. Egyik napról a másikra alakulhatsz át a pszichopata orvgyilkosból meg nem értett művésszé, majd vissza egy mesevilágban élő óvodássá. Bármi lehetsz, amihez csak kedved szottyan: reményvesztett szerelmes, piromániás, hős katona, de akár gonosz boszorkány is. Mégsem szükség sokáig az adott szerepben maradnod - mégis, ha ügyesen csinálod, ez a néhány óra is elegendő ahhoz, hogy beleképzeld magad egy teljesen más ember helyzetébe. Különböző életeket élsz meg, ami elősegíti mások megértését.

3. Több téma = több olvasó 

Tegyük fel, hogy kitalálsz egy romantikus sci-fit, de közben egy horrorhoz, egy kalandregényhez, meg egy utópiához is lenne ihleted. Míg egy regényben nem tanácsos túl sok műfajt ötvözni - legalábbis, véleményem szerint, elég nehéz feladat :D -, addig ha novellaírásra adtad a fejedet, ez sem okozhat gondot. Való igaz, a nagy műfaji keveredés itt sem tanácsos, de ezúttal több, rövid történet áll a rendelkezésedre, hogy kifejtsd a fejedben kavargó gondolatokat. Innentől kezdve pedig egyenes út vezet a több olvasóhoz - elvégre, mindenki más témát talál érdekesnek, szóval ha több sémában is kipróbálod magad, valószínűleg több embert vonzhatsz az oldaladra.

4. Nagyobb mozgásteret ad

Nyilván mindenki igyekszik a legtöbbet kihozni magából, ám a nagy maximalizmus olykor a visszájára sülhet el; például, amikor a kudarctól való félelem miatt elvetjük az újítás lehetőségét. Nos, mivel a novellás blogon több írás is megtalálható, máris kevésbé tűnik veszélyesnek ismeretlen vizekre evezni. Ha egy sztori nem lesz annyira jó, vagy népszerű, majd a másiknál összejön. Nincs meg az a félelem, hogy mi van, ha az olvasóknak nem tetszik az adott téma, elvégre, ez csak egy darab írás. Például, régebben rendesen paráztam attól, hogy egy valóságos ember bőrébe bújjak, aki nem csak a könyvek lapján, esetleg a laptopunk képernyőjén létezik. Aztán úgy voltam vele, egye fene, maximum beszólnak páran, hogy hat oldalban totálisan tönkretettem a Dylan Sprayberry-ről és Tyler Posey-ról kialakult képet, esetleg megkapom, hogy egy átlagos (feltörekvő) színész soha a büdös életben nem viselkedne így. Mindenesetre a tudat, hogy egy iromány miatt senki sem fogja megbélyegezni a blogot, segít kilépni a komfortzónádból. 

5. Fejleszti a fantáziát 

A legtöbb bloggernek van egy stílusa, ami megkülönbözteti a többiektől. Ez egy szuper dolog, mégis figyelnünk kell arra, hogy ne skatulyázzanak be! Egy novellás bloggal számtalan lehetőség nyílik meg előttünk, hogy több, különféle megoldást is kitaláljunk adott problémákra. Például én arra szoktam figyelni, hogy a karakterek személyiségétől függően, mindenki máshogy menjen keresztül a szenvedésein. Volt, aki igyekezett megőrizni a nyugalmát (Toby), más hamar feladta a harcot (az öngyilkos lány), volt, aki sosem adott hangot az indulatainak (Aiden), de olyan is, aki viszonylag gyorsan  kifakadt (Jackson). Ezekhez a szituációkhoz pedig szükség volt ahhoz, hogy minél több, sokszínű karaktert hozzak létre, ami akarva-akaratlanul is megtornásztatta a fantáziámat.

6. Nincs meghatározott sorrend 

Egy regény fejezeteit nem dobálhatod fel hasraütés-szerűen a blogodra. Mégis, hogy nézne már ki, ha az első bejegyzésben ölnék meg a polgármester feleségét a nyaraláson, a másodikban lepleződne le a gyilkos, a harmadikban kiderülne, hogy a szereplők elutaznak, az utolsóban meg a segítségükre sietne egy detektív? Bármilyen módszert is alkalmazol a részek megírásához, a történet oldalára számozás szerint kell őket feltöltened. Ezzel szemben a novellás blogra azt teszel fel, akkor, amikor kedved tartja. Egy hónapja írtál egy The 100-fanficet, de úgy érzed, még várnál a közzétételével az új évad indulásáig? Király! Akkor töltsd fel a kislábujjgyilkosról szóló novelládat, amit tegnap fejeztél be! Mivel a történetek nem kapcsolódnak egymáshoz, nem kell tartanod attól, hogy a követőid nem fogják megérteni őket. Sőt, ha úgy hozza a helyzet, még félre is tehetsz egy írást, ha nincs hozzá ihlet, és belekezdhetsz egy másikba - tudod, nem köt a sorrend.

7. Közelebb hoz az olvasóidhoz

Mindennel, amit írunk, önkéntelenül is elárulunk kisebb-nagyobb infókat magunkról. Az én tudatalattim például rendszeresen szúr be olyan dolgokat a novelláimba, amik velem is megtörténtek, vagy rám is jellemzőek - hogy egy egyszerű esetet említsek, A különleges-ben Dávidnak gyömbérillata volt, ami tetszett Dórinak. És láss csodát, én is imádom azt az illatot :D Aztán ott van a Vérfarkas kerestetik Carolja, aki, a barátnőm állítása szerint, hihetetlenül hasonlít rám, már ami a sorozat és a színészek iránti imádatot illeti. Az is igaz, hogy stresszhelyzetben én is nehezen fejezem ki magam. Meg aztán, nagyon bírom a filmekkel/könyvekkel kapcsolatos elméleteket, amiből a Nyárölő-ben is akadt egy pár. Lefogadom, hogy ha nagyon beleásnám magam a témába, minden novellámban találnék pár rejtett utalást a személyemre vonatkozóan. Néha nagyon vicces tud lenni, amikor valaki leírja kommentben, hogy mennyire hasonlít egy szereplőre valamiben, nekem meg leesik, hogy "Jé, ez rám is igaz." Ezt általában meg is osztom a kommentelővel, ami kicsit közelebb hoz hozzá. Legalábbis, engem mindig jó érzéssel tölt el, ha kiderül, hogy van bennem és egy másik bloggerben, akinek olvasom az írásait, valami közös. Ettől sokkal emberibbnek, kézzel foghatóbbnak tartom az adott személyt. Már nem csak egy arctalan író a történetével. 

8. Segít megismerni önmagad 

A novelláinkban furcsábbnál furcsább helyzetekbe keverjük a karaktereinket - ez adja a történet zamatát, amire az emberek felkapják a fejüket. Mint ahogy azt az 5. pontban is említettem, a szereplők nagy valószínűséggel máshogy reagálnak a váratlan fordulatokra. Te pedig kiválaszthatod, melyikük nézőpontjával értesz egyet. Egyre többször veszed észre, hogy kevésbé izgulsz a kínos, furcsa, nem mindennapi szituációkban. Ez arra vezethető vissza, hogy a novelláid által viszonylag rövid idő alatt, több ember életébe is betekintettél, kitapasztaltad, ők hogy oldják meg a problémáikat, hogy reagálnak bizonyos helyzetekre, beszólásokra. Hogy egy személyes példát hozzak, (amiből, remélem, még nincs nagyon elegetek :D) megfigyeltem magamon, hogy amióta többet foglalkozok a novellázással, könnyebben jönnek a frappáns válaszok, illetve már attól sem félek, hogy valakinek nyíltan megmondjam a véleményem, hogy aztán elsimítsuk a konfliktusokat. Az írás során kitapasztaltam, mik azok az eszközök, amivel hatni lehet az emberekre. Nem egyszer fordult már elő, hogy miközben bepötyögtem egy sort a laptopomba, rájöttem, hogy amit írtam, nem csak az adott főhősre vonatkozik, hanem rám is, és nem ártana elgondolkoznom bizonyos kérdésekről.

9. Egy hely, ahol önmagad lehetsz 

Ha úgy tetszik, a második otthonod. Egy novellás blog több lehetőséget rejt magában, mint azt elsőre hinnéd. Természetesen szó sincs arról, hogy itt (vagy, az internet bármely eldugott bugyrában) kellene élned az életed, szarva fittyet hányva a külvilágra, de azért abban mindannyian egyetérthetünk, hogy ezeken a helyeken az emberek könnyebben megnyílnak az olvasóiknak. Itt nincsenek korlátok, senki és semmi nem feszélyez. Arról írsz, amiről szeretnél. Egy történetes, vagy akár egy designer blog kereteibe nem feltétlenül passzol egy rögtönzött, fangörcsökkel teletűzdelt élménybeszámoló a kedvenc bandád korcentjéről, mint ahogy egy TAG sem feltétlenül állja meg a helyét, bármennyire is kapcsolódik az adott íráshoz. A novellák azonban eltérő témájúak, így azt sem várja el senki, hogy mindig ugyanabban a műfajban publikálj a blogodon. Azt írsz, amit csak szeretnél. És igen, vannak pillanatok, melyeket lehetetlen szó nélkül hagyni. Nem a mérgezőek, hanem azok, amik feltöltenek, és hozzáadnak valamit a többi író, blogger, olvasó életéhez - legyen az egy könyvajánló, egy interjú a kedvenc íróddal, akire felnézel, egy vers, egy bakancslista, vagy a MATT esetén, egy levél a kedvenc sorozatodhoz, vagy egy élménybeszámoló a blogger barátaiddal megejtett találkákról. A lényeg, hogy TE legyél az. Vagy, az már sokkal inkább mindenes blog, mint novellás? Fogalmam sincs, bocsi :D De az biztos, hogy itt nem kell szégyenkezned semmi miatt - elvégre, Téged tükröz ez az egész. Nincs értelme a megjátszásnak, és a novellás blog nemigen ad erre lehetőséget.

****

 Nos, ennyi lenne a kis cikkem. Igazából az volt vele a célom, hogy beavassalak Benneteket néhány "kulisszatitokba", ha úgy tetszik, illetve, hogy meghozzam a kedveteket egy novellás blog nyitásához. Komolyan, szerintem hatalmas élmény, amit - félelmek ide, vagy oda - mindenképpen érdemes kipróbálni. Egyúttal, tudom, hogy szinte mindig leírom, de még egyszer szeretném megköszönni, hogy az elmúlt fél évben mellettem voltatok, kedves szavakkal, dicséretekkel, és szuper ötletekkel támogattatok. Nem szokásom elcsépelt idézetekkel dobálózni, de mégis, azt kell mondjam, szerintem az írók semmire sem mennének az olvasóik nélkül - még az olyan zöldfülűek sem, mint jómagam. Szóval köszönöm szépen. Mindenkinek. Mindent. Nagyoooon.<3 

Ölelés -és csókáradat: 

Maja *hihetetlenül-boldog-és-felpörgött* Tankwall