A karakterek bosszúja

Sziasztok!

Igen-igen, jól látjátok, egy újabb novellával érkeztem. Nos, meg kell, hogy mondjam, kicsit tartok tőle, hiszen szerepel benne egy karakter, akit elviekben mindenkinek ismernie kellene, aki aktívan követi a blogos pályafutásomat, csak hát elviekben nekem meg be kellett volna fejeznem az Országok viadala második részét, a Vérünkkel fizetünk-et. Mivel ez nem teljesen jött össze, ezért valószínűleg senki se fogja tudni, ki a csoda az a Rebelda Fuarez. Az érthetetlen részeket persze igyekeztem kihúzni, szóval azért remélem, hogy így is tetszeni fog Nektek a novella. :)

Jó olvasást! 

ui.: Köszönöm a 13 feliratkozást, és a több, mint 1600 kattintást, fantasztikusak vagytok<3

Tartalom: Maja Tankwall (azaz, az én) hősei megelégelik, hogy folyton rájuk jár a rúd, és bosszút forralnak a megalkotójuk ellen.

Szereplők: Katie Hope (A lázadás kezdete ) Arabella Asesino (Országok viadala) Rebelda Fuarez

Időpont: 2016. július 

Egyéb megjegyzés: -

****

A kicsi szobában kísérteties csend honol, még a faliórában reszkető mutatók sem zavarják meg a nyugalmat. Nem éppen a legelőkelőbb helyiség, mégis megvan a magához való hangulata. A puha, fekete szőnyegek, a kényelmes, műbőr fotelek, és a vidám kis teázóasztal valamelyest feledtetik a sötétítő függönyök okozta titokzatosságot. Az ember teljes joggal gondolhatja, hogy valami készül errefelé.

Bár minden bizonnyal okosabban tennénk, ha a felesleges találgatások helyett szemügyre vennénk a szobában tartózkodók arcát. Ketten ücsörögnek a bordó üléseken, és úgy bámulják a kétszárnyú mahagóniajtót, mintha bármelyik pillanatban ugrásra késztetné őket. A legtöbben úgy tartották, teljesen különböző személyiséggel áldotta meg őket a sors. Ebben a megállapításban legalább ugyanannyi igazság lakozik, mint hazugság.

Több hasonlóság is fellelhető a külsejük közt. Mindketten fekete hajkoronával, karcsú alakkal, és hosszú szempillák által keresztezett, kihívóan merész írisszel rendelkeznek. Az fiatalabb lány vagy másfél fejjel magasabbra nőtt társnőjénél, és szögegyenes fürtök helyett dús, hullámos loknikkal örvendeztette meg a teremtő. Láthatóan jobb az állapota, mint a másiknak. Az ő arcát még nem borítják hosszú vágások, elkapart hegek, és apró sérülések, mint ahogy a végtagjai is kifogástalanok, nem is beszélve arról, hogy nem tátong egy fájdalmas, alvadt vérrel borított sérülés az oldalán. Hiányzik a halálos lövés nyoma.

– Szerinted idetolja valaha a pofáját? – mérgelődik az alacsony lány. – Vagy megint a kis szerelmével van elfoglalva? Hogy is hívják a csávót, Emerson?

Rebelda Fuarez közömbösen vállat von. Jól ismeri Arabella Asesinót, elvégre végigkövette a Viadalt, amin részt vett. Végigkövette? Az nem kifejezés! Rebelda konkrétan éjt nappallá téve a főtéren ácsorgott, egy tizedmásodpercet sem mulasztott volna el a bátyja szerepléséből. Látta, ahogy a fiú ölt az Országtársáért, hogy mindent beleadva küzdött érte, és igen, természetesen most sem hazudtolta meg önmagát, úgy hülyítette szegény lányt, ahogy csak tudta. Hogy szerette-e… Rebelda sosem kapott választ a kérdésére. Nem értette, mi történt Julio és Arabella között, de igazság szerint nem is érdekelte nagyon. Egyetlen dologra vágyott csupán, hogy ismét magához ölelje a testvérét. Kívánságai azonban nem leltek meghallgatásra. Julio időközben rájött, hogy neki egy másik lány jelenti az igaz szerelmet, és miután ezt elárulta az Országtársának, Arabella kíméletlenül végzett vele.

Rebelda mégsem tudja tiszta szívéből gyűlölni az alacsony lányt. Mélázva figyeli a sötétbarna, ideges szemeket. Arra gondol, milyen máshogy alakultak volna a dolgok, ha Arabella – vagy, ahogy Julio nevezte, Ara – megnyeri a Viadalt.  Bár jó eséllyel akkor is bevezetik az új szabályt, de legalább Brazília lakossága mentességet élvezne a Kiválasztottság alól.

– Biztos meg fog érkezni! – Rebs előveszi a legkedvesebb mosolyát, úgy néz jövendőbeli szövetségesére.

– Ajánlom neki! – vágja rá Ara. – Mint ahogy azt is, hogy beleegyezzen a tervbe. Esküszöm, ha nemet mond… Bár miért tenné? Az a ribanc az ő életét is tönkretette, mint ahogy az enyémet… És ahogy a tiéddel is ez a terve.

Rebelda válaszra nyitja a száját, amikor zavart kopogás üti meg a fülüket. A vendég nem várja meg, hogy beeresszék, magától felcsapja az ajtót, és belép a szobába. Pontosabban szólva, beesik, méghozzá úgy, hogy majdnem az orra bánja a dolgot. Kínos nevetés hagyja el rózsaszínű ajkát, zavartan igazgat egy kicsit megkopott, sötétzöld ruháján és a futástól összekócolódott, napsugárszínű fürtjein. Világoskék pillantását az asztal mellett ülő brazilokra szegezi, az íriszében kételkedéssel teli izgalmat lehet felfedezni.

Arabellának össze kell szednie magát ahhoz, hogy ne vágjon valami gúnyosat a jövevény fejéhez. Világéletében gyűlölte, ha valaki szerencsétlen, és gyakorlatilag bármire kéri az ember, úgyis eltolja a dolgot. Futó pillantást vet Rebeldára, akit azonban nem érint meg különösebben a szőke lány ügyetlensége, pusztán egy gyors mozdulattal invitálja a fotelekhez.

Katie Hope rögtön elfoglalja helyét a társaságban. Nehéz bakancsba bújtatott lábait lazán átfonja az asztal alatt, majd tölt magának egy csésze kávét, és jóízűen kortyolgatni kezd. Közben persze kihasználja az alkalmat, hogy alaposabban szemügyre vegye a többieket. Korábban már hallott róluk egyet, s mást, sőt Arabellával össze is futott egy buliban. Akkoriban sokkal gyengébbnek találta a lányt, de nem az Arénában szerezett sérülései miatt. Mindez inkább lelki okokra vezethető vissza. Ara mindvégig feszültnek tűnt, pláne akkor, amikor az a csábos mosolyú, fekete hajú szépfiú megérkezett a csodaszép barátnőjével. Mindenki kedves pillantásokkal illette a párost, kivéve a brazil lányt, na meg Alexet, aki magában motyogott valamit a felesleges rongyrázásról és a srác nem létező agysejtjeiről. Még szerencse, hogy Katie egyetlen csókkal megnyugtatta morcos szerelmét. Sajnos Arabellának senki sem tett ilyesfajta szívességet, így hát jóval korábban távozott az ünnepségről, mint a meghívottak többsége. Az akkori állapotához képest a kétszáztizenhetedik Kiválasztott valósággal sugárzik, vagy legalábbis jóval nyugodtabban fest. Talán még mintha egy cseppnyi elégedettség is lakozna csokoládébarna íriszében.

Katie pillantása a másik lányra vándorol, akivel ezelőtt még nem volt alkalma találkozni, mindösszesen a titkos csatornáikon át beszéltek egy párszor. Rebelda Fuarez azonnal, már az első levélváltás után szimpátiát ébresztett benne. Kellőképpen magabiztosnak és értelmesnek találta ahhoz, hogy maga mögött hagyja a jól megszokott otthonát, és ellátogasson a titokzatos találkára. Katie kíváncsi, hogy mit akarnak tőle, ám ennek ellenére elkönyveli magában, hogy nem fogja könnyen adni a bizalmát a lányoknak. Elvégre Arabella egy kiforrott gyilkos, és van benne valami… valami sötét, amiről rögvest a Második Körzet egykori versenyzője, Cara jut eszébe. Rebelda meg… Nem tetszik a szeme, túlságosan is emlékeztet valakire, aki nem volt túl szimpatikus. Katie hatodik érzéke azt súgja, ennek a lánynak semmi se szent, bármit és bárkit felhasznál a céljai elérése érdekében.

– Most, hogy így összegyűltünk, akár rá is térhetnénk a lényegre! – szólal meg Ara. Tekintetét egy percre sem veszi le a társairól. – Ki kell iktatnunk azt a ribancot!

– Egyetértek! – helyesel Katie. – Igaz, eleinte egész kedvesnek tűnt, de aztán…

– A nagy francokat tűnt kedvesnek! – háborog Arabella. – Drága, kicsi Pandalány, légyszi, ne legyél már ennyire szőke! Az a csaj sosem volt normális! Nem emlékszel, hogy mit tett Alexszel meg veled? Néha igazán használhatnád az agyadat…

– Hé, mi lenne, ha nem veszekednétek? – morogja Rebs. – Tudtommal nem azért jöttünk ide, hogy egymást szapuljuk. Inkább azon kellene gondolkozni, hogyan álljunk bosszút Tankwallen.

A név említésére egyszeriben megfagy a levegő a szobában, és a kicsinyes civakodás helyett egy egészen más érzelem költözik a helyiségbe. Ez a pokoli gyűlölet, a lehető legvérmesebb formából, abból, amit csak filmekben láthatni. Szinte kézzel foghatóvá válik a feszültség, és a leírhatatlan utálat, amit a három lány a fent említett személy iránt táplál. Egy égszínkék, egy sötétbarna és egy éjfekete szempár mered egymásra, vad, tüzes szikrákat szórva magukból. Ritka pillanat, amikor három ennyire különböző személyiségű emberből ugyanolyan vad gyűlöletet vált ki egy ember említése.

– Hogy tehette… – motyogja maga elé meredve Katie. – Nem értem, hogy volt képes… Tudom, hogy hálásnak kellene lennem neki, amiért egyáltalán megalkotott, és írni kezdett rólam, de amit az a csaj művelt… Miatta van minden! – fakad ki üvöltve. Vadul gesztikulálva beletúr szőke hajába, vékony ajkát idegesen rágni kezdi. – Ő tehet mindenről! Miranda kiválasztása, az a baromság Finnickkel, Cara és Tiffany… Meg a sok gyilkosság és halál… Azt hittem, mindez Snow lelkén szárad, de aztán… - Kissé mintha megnyugodna, a szavai már nem csengenek olyan indulatosan. Társnői érdeklődve hallgatják a monológját. – Rádöbbentem, hogy Maja a hibás. Ő találta ki az egész történetet, minden egyes mondatot ő vetett papírra. Úgy bánt velem, mint egy bábuval, azt hitte, bármit megtehet, amihez csak kedve szottyan. Bár, igaza van… – Katie Hope egy pillanatig elmélázva bámulja a kávéját, majd új erőre kapva folytatja a beszédét. – Azt csinált, amit akart. Úgy írt, ahogy akart. Az a baj, hogy ezt a szabadságot rosszra folytatta, arra, hogy fájdalmat okozzon nekünk.

– Hogy megszívasson minket, mint valami kis nyomorék kölyköket! – torkolja le Arabella. – De ez nem mehet így tovább! Igaz, nekünk már mindegy, Katie, de Rebeldát talán még meg tudnánk menteni.

– Nem csak erről van szó – vág közbe az emlegetett személy. – Meg kell bosszulnunk, amit az a hülye tyúk tett! Egyébként, Arabella, ha úgy vesszük, már nekem is mindegy; úgysem szabadulhatok a sztoriból, meg amúgy is, ki kell még szednem pár infót Carlosból, meg hasonlók. A lényeg az, hogy le kell állítani Tankwallt! A tudtára kell adnunk, hogy nem ő a világ császára, és a tettei bizony következményekkel járnak.

Míg Arabella azon fortyog, miért olyan szerencsétlen az ő régi, jó spanyol barátja, hogy folyton-folyvást olyan lányokat fog ki, akik véletlenül sem érdemelnék meg, Katie és Rebelda izgatott tervezgetésbe kezdenek. Több megoldást is számításba vesznek, melyek között szerepel a feljelentés, a laptop megrongálása, az eddig megírt fejezetek kitörlése, a hülyeségek posztolása a blogra, és további ötletek. Éppen az exek felkutatásánál tartanak – „Szerinted igaz, hogy a volt pasijának komplett kislábujj-gyűjteménye van otthon?” – amikor Arabella megszólal.

– Mi lenne, ha meggyilkolnánk?

A kérdés mindkettő leányzót váratlanul éri, hirtelenjében fel se fogják, amit a szövetségesük mondott. Katie azon gondolkozik, hogy vajon Ara viccel-e, vagy komolyan gondolja a dolgot, Rebelda pedig nyugodtan állapítja meg magában, hogy ezen a csajon még a halál sem változtat, pont ugyanolyan, mint a Viadalon. Megölni valakit… Képtelenség! Pláne, ha hozzávesszük, hogy Arabella gyakorlatilag halott. Meg aztán, mikor lenne rá lehetőség? Persze, nyilván meg lehetne valahogy oldani, csak profi szervezést igényelne. Igazság szerint Rebelda még nem szeretné elvágni Maja Tankwall torkát. Valamilyen szinten kíváncsi rá, mit tervez az író, mit akar kezdeni azzal a mocsok Fire-rel, az idegesítő Astriddal, Marcóval, Diegóval… Carlosszal… és vele.

Rebelda pillantása az önelégülten vigyorgó Arára téved. Ahogy nézi a lányt, figyeli a sérüléseit, automatikusan felrémlik előtte Julio arca, ahogy megesketi az Országtársát, hogy nyerje meg a Viadalt, és segítsen neki, Rebelda Fuareznek. De Arabella meghalt, már nem tud semmit tenni. Tankwall azonban, Julio igazi gyilkosa azonban életben van. Rebelda nem naiv, pontosan tudja, mire képes az a lány. Mindig is kiválóan értett az emberekhez, nem csoda hát, hogy rájött, Maja bizony nem egy ártatlan lelkű, szende kis apáca. Nem, ebben a csajban sokkal több lakozik, mint ahogy azt gondolná az ember… Egy szadista kéjgyilkos! Katie Hope-pal még viszonylag kesztyűs kézzel bánt - már amennyire a nyelvkivágást nem számítjuk nagy dolognak –, de Arabellát rendesen megszívatta azzal, hogy a meggyilkolása mellett még az igaz szerelmet sem hozta el a számára. Ami, ugye, teljes joggal elvárható, ha már az ember egy kedves(nek tűnő) tinilány blogjában alakítja a főszerepet. Rebelda úgy véli, sosem fogja elfelejteni a szövetségese arcát, amikor Julio közölte vele, hogy semmit sem érez iránta.

– Ezt ugye te sem gondolod komolyan? – Katie Hope enyhén magas, aggodalmas hangja szakítja meg a társaságra telepedett csendet.

– Miért ne?  - von vállat Arabella pimaszul. – Megérdemelné, nem? Meg aztán, gondoljatok csak bele! – A lány átveti a vállán sötét hajkoronáját, telt ajkán izgatott mosoly játszik. – Profi gyilkosokat faragott belőlünk. Ne nézzetek már így! Le se tagadhatnátok, hogy valamelyest értetek a dologhoz! Katie, tudom, hogy a nyakláncos akció egyszeri alkalom volt, de ne feledd, hogy a Negyedik Körzetben megtanultál lőni. Sőt, ha jól emlékszem, a késdobálás sem áll távol tőled. Rebelda, te meg jól bánsz a kardokkal és a baltákkal. Én a lándzsákhoz értek… A fenébe is, a saját fegyvereit fordíthatjuk a csaj ellen! – Arabella elégedetten a levegőbe csap, mintha csak ő lenne a világ legnagyobb mázlistája.

Katie rezzenéstelen arccal kíséri végig a brazil mozdulatát. A szőkeség fejében egy pillanatra megfordul, hogy finoman kifaggatja Arát a lelkiállapotáról, ám végül letesz erről a tervről. Bár szíve szerint saját kezűleg fojtaná meg Maját, úgy véli, ostobaság ez az egész. Való igaz, a bloggerina rendesen megkeserítette az életét, de akkor is…

– Neki köszönhetem Alexet!

Rebelda úgy néz a Hetvenharmadik Viadal győztesére, mintha legalábbis kinőtt volna a második feje. A világoskék pillantás láttán arra gondol, mennyire ostoba is Katie, miért hiszi azt, hogy a szerelem minden problémát megold. Mekkora kamu! Julio Fuarez húga idegesen megrázza ébenfekete fürtjeit. Sosem hitt ebben az érzésben, még ha alkalomadtán ki is mondta azt a bizonyos sz betűs szót. Azt is csak érdekből tette, mert nem akart egyedül maradni. Nem viselte volna el, ha magára hagyják. Nem maradt már senkije, akit igazán szeretne, Fire megölette a testvéreit. És ez is Maja Tankwall hibája!

Erősen kell koncentrálnia, hogy ne vágjon valami durvát a szőkeség fejéhez – ezt persze Arabella megteszi helyette.

– Te tényleg ennyire sötét vagy? Ember, nehogy már azt hidd, hogy ez a beképzelt tyúk azért hozott össze a csávóval, mert annyira imád! Dehogyis! – Mérgesen prüszköl egyet, mint ahogy a lovak szoktak. Akár nevetségesnek is hathatna a mozdulat, ha közben nem nézne olyan fenyegetően Katie-re. – Megölt, fel tudod ezt fogni? Kit érdekel, ha közben rád tukmált egy jóképű halászgyereket? Gondolkozz már, édesem! Ez a csaj kész pszichopata! A legjobb az egészben, hogy azt hiszi, mindezt elrejtheti előlünk, ha összeboronál valamilyen agyhalott nyomorékkal!

Olyan hévvel tölt magának egy adag feketét, hogy a fele a szőnyegen végzi. Vadul gesztikulálva elkáromkodja, magát, majd ügyet sem vetve a padlón keletkezett foltra, a szájához emeli a csészét.

– Nem mondhatod, hogy csak hülyeségeket csinált – veszi védelmébe Katie az írót. A brazilok kérdő pillantását látva rögtön kiegészíti magát. – Tudom, butaság ezzel jönni, de… Engem összehozott Alexszel, ami a legjobb dolog, ami csak történhetett velem! El sem tudjátok képzelni, mennyire fantasztikus érzés, amikor reggel felkelek, és ott van mellettem. Tudjátok, mennyit vártam erre a pillanatra? Majdnem nyolc hónapot, vagy talán többet is…

– Így van! Ez alatt az idő alatt pedig mást sem tett a drágalátos Majácska, mint tönkretette az életedet.

– Mindegy. Akkor sem kellene elkönyvelnünk a világ legnagyobb seggfejének! Jaj, Arabella, ne csináld már! Biztos neked is adott jó pillanatokat… Például, amikor csókolóztál Julióval, és…

Arabellának elég egy pillantás, hogy magyarázó társnőjébe fojtsa a szót. Ebben a villanásban minden benne van, amit a lány gondol az üggyel kapcsolatban, nem csoda hát, hogy Katie kissé megijed tőle, és önkéntelenül lejjebb csúszik a kényelmes fotelben. Rebelda ajkát halk sóhaj hagyja el. Meddig tart még ez az egész? Mikor jön már el a pillanat, amikor az idióta bátyja nem vált ki semmiféle érzelmet Arából? Az első korszakon már túljutottak, bár nem túl könnyen. Akkoriban a lány arca tűzvörösre változott, amikor meglátta a fiút, sőt gyakran szóhoz sem jutott egykori szerelme közelségétől. Most a második szakaszban tart, amikor legszívesebben megfojtaná egy kanál vízben az illetőt, aki szóba hozza Juliót.

– Tankwall kihasználta az érzéseimet – szólal meg néhány kínos perc elteltével Arabella. – Mint ahogy a tiéteket is. Ha nem szeretsz bele Alexbe, Katie, most sokkal boldogabb lennél. Élnél, érted? És nem kaptál volna kétpercenként mániákus sírógörcsöt. Te meg, Rebs… Mondanám, hogy kicseszett nagy mázlista vagy, amiért az a tyúk nem akasztott rád egyetlen idiótát sem, de… Ami késik, nem múlik!

– Egyébként nincsenek Majának tettestársai? – veti fel Katie. - Biztosan segít neki valaki, ennyi borzalmat nem tud valaki egyedül kieszelni.

– De vannak – jegyzi meg Arabella mintegy mellékesen. – Sofia Currington és Lili Leone. Gyűlölöm azt a két csajt! – teszi hozzá a többiek értetlen pillantását látva. – Tudjátok, ők irányították Isabelt és Christinát. Meg elviekben a második évadot is közösen írják, szóval vigyázz velük, Rebs!

– Ja, tudom! – csap a homlokára Katie. – Azt hallottátok, hogy benne vannak valami bűnszövetkezeti bandában? De nem csak ők, két másik blogger is csatlakozott hozzájuk. Lauren Write és Thea Quincey, azt hiszem, így hívják őket.

– Ha ennyi mindent tudsz, miért játszod az ostoba szőkét?

  Katie úgy dönt, a legjobb lesz, ha figyelmen kívül hagyja Arabella megjegyzését.

– Nemrég Alex bemutatott egy srácnak, aki anno hackerként dolgozott. Szerencsére semmit sem felejtett el a szakmájából, simán lenyomozta a lányokat. Sajnos a beszélgetésben semmi érdemlegeset nem talált.

– Azért majd elhozhatnád egyszer megmutatni – jegyzi meg Rebs. Katie apró biccentéssel egyezik bele a tervbe.

A következő félórában megtárgyalják, mit is kezdjenek a csapattal. Arra a következtetésre jutnak, hogy a legjobb, ha egyelőre csak Tankwallt próbálják meg eltenni láb alól, a többiek végül is semmi megbocsáthatatlant nem követtek el ellenük. Bár Arabella ragaszkodik hozzá, hogy Lilivel is beszélgessenek el Christináról, ám a többiek lehurrogják, hogy a személyes problémáit oldja meg egyedül. Persze, a biztonság kedvéért Katie beleegyezik, hogy kiszed még pár infót a hackerből. Hosszas vitatkozás után el is készül a tökéletes terv, mely szerint a főhősnők éjszaka törnek majd rá a megalkotójukra, aztán hosszasan elbeszélgetnek vele a jogairól. Amennyiben Maja nem ijed meg, megkínozzák, és csak azután végeznek vele, ha viszont mégis remegni kezd, kérdés nélkül végeznek vele. Az időpontot egyelőre nem tűzik ki, mert valószínűleg még sokat kell várni a merényletre, kiváltképp Rebs miatt, aki pironkodva vallja be, hogy ő igenis kíváncsi a története folytatására.

Amint végeznek, egy kellemes, motiváló zenére lesznek figyelmesek, ami az egyetlen életben lévő tanácstag zsebéből szűrődik ki.

– Mennem kell! – mondja Rebelda, miközben egy gyors mozdulattal elhallgattatja a masinát. – Tankwallnek visszatért az ihlete.

– Mit ír, hol tart most a sztori? – kíváncsiskodik Katie.

– Nem részletezte, csak annyit mondott, hogy most lesz a szekeres felvonulás, és elviekben Carlosszal is beszélek egy keveset.

A felvonulás említésére Katie égszínkék szeme lelkesen felcsillan, Arabella pillantása pedig a rossz emlékek hatására rögvest elsötétül. De van még valami, ami meggátolja a lányt a felhőtlen boldogságban. Valami, ami nem hagyja nyugodni egyre kavargó gondolatait. Felpattan hát a fotelből, és elállja a távozni készülő Rebelda útját. Előveszi a lehető leggyilkosabb pillantását, úgy néz a lány éjfekete szemébe, ami most valamiért a szokásosnál is jobban emlékezteti Julióra. Meglehet, hogy azért, mert nála is ki kell törnie a nyakát, ha le akarja torkollni.

– Csak azt akarom mondani – kezdi mézesmázos hangon. –, hogy Carlos az egyetlen ember, akiben megbízok, és ha játszani mersz az érzéseivel, mint ahogy azt a kis olasz ribi is tette az elején, meg a drágalátos bátyád, akkor sajnos kénytelen leszek Tankwall után küldeni, Rebelda Fuarez.

Rebs egy óvatos mosoly kíséretében néz le az idegesen toporgó lányra. Milyen kár, gondolja, hogy nem adhatok őszinte választ a kérdésére. Pedig egészen megkedvelte Arát az együtt töltött idő alatt, de azt mégsem biztosíthatja neki, hogy azt teszi, amit mond, hogy minden szavára ugrik. A biztonság kedvéért azért bólint egy kicsit, majd búcsút véve Katie-től, elhagyja a sötét kis szobácskát.

  Arabella egy hangos sóhaj kíséretében sétál vissza a helyére.

– Szegény lány – mondja Katie, miközben két pohárba tölt egy kis feketét. – Ha tudná, mi vár rá!

– Szerinted bunkóság, hogy nem árultuk el neki, hogy nem csak Tankwall bandáját nyomoztuk le, hanem az új történet végét is?

– Nem hiszem – rázza meg szőke tincseit elgondolkozva. – Mondjuk, én nem tettem volna neki megjegyzést Carlosról, hiszen úgyis az lesz, amit Maja kitalál. Éspedig ő már mindent pontosan eltervezett…

Arabella ajkán gúnyos mosoly szalad végig, arcvonásairól tisztán leolvasható az undor, amit Maja Tankwall iránt táplál. Milyen furcsa, hogy alig fél éve, amikor útjára indult az Országok viadala, még bízott abban a nőben. Nagy naivan azt hitte, más sorsot tervez neki, mint Katie Hope-nak, és ő majd boldogan él a hercegével egy mesebeli kastélyban, ami mondjuk, az ő esetében maximum egy lerobbant kis viskót jelentene Brazília közepén. Valahol sajnálja, hogy felébresztették ebből az álomvilágból, valahol azonban örül neki. Ha túléli a Viadalt, és netalán valamilyen különleges véletlen folytán Julio is megmenekül, és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy alakultak, most sivár és unalmas lenne az élete. Bár, ki tudja, Tankwall biztosan megtalálná a módját, hogy ismételten keresztbe tegyen neki.

A szövetségesek a szoba sarkában helyet foglaló, porosodó televízión át figyelik, miként csűri-csavarja az író Rebelda sorsát. Látszólag éppen minden rózsaszín és virágmintás, a lány szekere éppen most fut végig a köröndön. Az arca valamelyest megváltozott az elmúlt percekhez képest, és nem is a húsztonnányi smink miatta, amit az előkészítő csapata kent a fejére. Rebelda egyszerűen csak megfeledkezett a találkozóról, immáron a történetre koncentrál, és már nem Tankwall jelenti számára a legfőbb ellenséget, hanem a pódiumon szónokló Fire elnök, Atlanta vezetője.

 – Szerinted sikerül? – kérdezi Katie kissé félszegen. A tekintete úgy tapad a képernyőre, akár a vaspor a mágnesre.

–Még szép! – vágja rá Arabella vigyorogva. – Elvégre mindhárman vérbeli lázadók vagyunk.