Interjú Kovács Petrával

Maja Tankwall: Mi nélkül nem lenne Kovács Petra Kovács Petra? 

Kovács Petra: Hű, erős kezdés :D  Azt hiszem, ami tényleg jellemzi az egész lényemet, az a teljes randomság. A shipjeimbe sem szép lassan, fokozatosan szeretek bele, hanem egyszer csak jön nekem egy olyan, hogy nekem ezt a kettőt össze kell hoznom, és senki ne merjen megállítani. Meg észrevehető még a teljesen légből kapott, nagyon fluff, általában modern!AU-s fanficek írása is, amiket általában egy teatúladagolást megkövető éjszaka hozok össze :D Elkanyarodva az írástól igaz rám, hogy ha valaki bekukkantana a szekrényembe, nem tudna egyetlen egy stílust megállapítani, mert a szegecses bakancstól a virágos ruháig szó szerint mindent lehet benne találni, és ezeket előszeretettel párosítom :D  Szóval, légből kapott dolgok minden mennyiségben.

M. T.: A legtöbb blogger álnév mögé rejtőzik, Te azonban a saját neved alatt írsz, ráadásul a profilodon is a Te arcodat láthatjuk. Mi vett rá erre a döntésre? Gondoltál már arra valamikor, hogy álnéven írj?

Kovács Petra: Ami azt illeti, 2015-ben Petra Beifong néven vettem használatba a bloggert. 12 voltam, a Korra legendája szemeteskuka mélyén lubickoltam, és persze nem akartam, hogy más ismerősöm rám találjon. Egészen 2016 februárjáig voltam elérhető ezen a néven, és csak akkor bukkantam fel valódi néven. Egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy ez egy teljesen felesleges titoktartás. Azt hiszem, bennem nem nagyon van meg az a fajta szorongás a valódi kilétemet illetően, mint a többi bloggerben. Már akkor is, ha rákérdeztek, mit csinálok szabadidőmben, teljesen természetesen rávágtam, hogy írok. Talán ezzel önmagamban is lerendeztem valamit, amitől úgy éreztem, nem vagyok felesleges, és az sem az, amit csinálok. Persze, még mindig van egy külön profilom, ahol nincsenek bejelölve a családtagjaim, és a felnőtt, távolabbi ismerőseim - szerintem mindannyiunknak jobb így :D  Ami az arcomat illeti, nos, afelől sem érzek már semmit, hogy miért kéne takargatni. (Bár jó néhányszor szembejön velem egy olyan Nico di Angelo fanart amit lecserélnék a jelenlegi profilképemre...)

M. T. : Hogy jött az ötlet, hogy Harry és Percy együtt szerepeljenek a novelládban?

Kovács Petra: Még régebben beszélgettem egy szintén HP/PJ fan barátnőmmel a két fandom hasonlóságairól, aztán a szó a két főhősre terelődött. Csak beszéltünk és beszéltünk, majd elhallgattunk, felnéztünk egymásra, és tudtuk; egy új ship született! Egyszerűen mindketten annyira a szívemhez vannak nőve, és annyira jól kijönnének egymással, igazán megértenék a másikat. Nagyon zavar is, mennyire nem jut az emberek eszébe őket shippelni. Már komoly késztetést éreztem arra, hogy írjak velük valamit, és bár az első az egy egyetemista!AU volt(ott szobatársak voltak az egyetemen, és rájöttek, hogy az egyetlen ember, akivel nem kezdtek ki a kampuszon, az a drágalátos szobatársuk. Ezt a problémát persze orvosolni kellett.), ezt fejeztem be hamarabb :D 

M. T. : Tetszett, ahogy a drámai helyzetet feldobtad egy kis humorral. Most konkrétan a "Halj meg máshol!" megjegyzésre gondolok, azon nagyon jót nevettem. A való életben mennyire jellemző rád a komoly helyzetek feldobása?

Kovács Petra: Uhh, hát én komoly helyzetekben szobanövény üzemmódban vagyok, nem hogy valami vicceset, de értelmeset nem bírok kinyögni. Írásban meg nem igen szeretek/merek bedobni vicceket ilyen szituációkban, mert mindig attól tartok, csak egy sokkal rosszabb irányt vesz az egész. 

M. T. : A történet utolsó mondata különösen megfogott, az jutott róla eszembe, hogy tipikusan az a mondat, amit beleraknának egy trailerbe:) Sokan viszont rengeteget szenvednek, mire kitalálnak valami hatásos befejezést. Megvan a sztori, minden kész, az utolsó mondat azonban borsot tör az orruk alá. Mit tudsz javasolni ilyen helyzetekre? Mi inspirál a csattanók kitalálására?

Kovács Petra: Sokszor megesik, hogy a novella eleje még egyáltalán nem körvonalazódott bennem, de az utolsó bekezdést már firkantom is lefele a füzetembe. Tudatosan nem igen csinálok semmit, azt hiszem. Inkább csak mélyen felteszem magamnak a kérdést, hogy "Ha olvasó lennék, mi fájna most legjobban?" A választ pedig leírom :D Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy minden dolgomat a közönségre igazítom, hanem csak előszeretettel nézek mindent külsős szemszögből. Ajánlom azt is, hogy olvastasd el egyik kulcsfontosságú fejezeted pár emberrel, amit nem tudsz lezárni - majd kérdezd meg őket, az eddigi fejlemények milyen érzéseket váltottak ki belőlük. Ezekre jól lehet építkezni szerintem, így legalább útmutatást kapsz, hogy elérted-e, amit el akartál, vagy át kell fogalmaznod pár dolgot. Az arany középút lezárásnál szerintem az, ami nem zár el minden lehetőséget, de mégis ad egy keretet az egésznek. Tehát valahol a "És akkor a rabló levette a maszkját, és..." és a "Aztán pedig a bomba felrobbant, és a bolygón mindenki meghalt, vége." között van. Tehát, röviden, csak ütnie kell. Az már az írón áll, hogy hova. :) 

M. T. : Mint már említetted, sok shiped van, amin mások talán csodálkoznának. A legtöbb párossal már novellát is írtál. Viszont a történeteid nagy része két fiú/férfi kapcsolatát mutatja be. Az elején nem féltél, hogy emiatt nem leszel olyan népszerű, illetve, hogy majd ezért nem olvasnak bele a blogodba?

Kovács Petra: Az elején tényleg aggódtam, 2015 decemberében éreztem, hogy ez most más lesz, amikor publikáltam életem első lány x lány történetét, de hamar túl is léptem a dolgon. Egyrészről, nekem egyáltalán nem a kis szám a fontos a feliratkozók modulban, másrészről, aki kizárólag emiatt nem olvas el valamit, az a maga szegénységi bizonyítványa. Most meg már mondhatni "divattá" vált a slash, blogos körökben is egyre több ilyen iromány születik, aminek persze nagyon örülök - így most már lassan az kerül "hátrányba", aki nem ír róluk. Oké, ez túl mély volt, inkább ignoráljuk. 

M. T. : Akik követik a blogodat, ismerőseid Facebookon, vagy szimplán csak elolvasták a novelládat, biztosan tudják már, hogy számtalan fandomot erősítesz. Mi kell ahhoz, hogy egy kitalált világ elnyerje a tetszésedet?

Kovács Petra: Az újdonság. (Oké, néha elegendő hozzá egy harminc feletti brit színész is, de shh) Én akkor szeretek bele valamibe, hogyha mutatott nekem olyasmit, amit még nem láttam. Mutatott olyan fájdalmat, fordulatokat, karaktereket, helyszíneket, gondolatokat, amelyeket nem látni minden második Netlifxes sorozaton. Hiszen akkor miért folytatnám xy könyvet, ha azt a fajta kegyetlenséget és brutalitást már átérezhettem minden második thriller animében? Egy kicsit minden fandomot másért szeretem, valamit magáért a világáért istenítek, valamit a karakterekért (Life is Strange *erős köhécselés helye*), vagy a benne élő teremtményekért, de azért nem elegendő egyvalami, hogy már azt mondjam rá; Ezt imádom! Nyilván a többiben sem maradhat nagyon el, bár, ha egyszer az írók tudtak zseniális karaktereket írni, nem lehet túl nagy kihívás a világnak a kidolgozása sem :D

M. T. : Bloggerfölde valamennyi lakója biztosan egyetértene veled. Legalábbis, én nem is tudok olyan bloggerről, aki ne rajongana valakiért/valamiért. Ha jól sejtem, Te is sok jó barátra tettél szert a fandomok által...

  

Kovács Petra: Oh, az nem kifejezés :D Igazából a legjobb barátnőmmel a blogos/fanfices témák kapcsán kezdtünk el beszélgetni, meg így az itteni baráti társaság minden tagjával. Meg Instagramon is nem egy állati aranyos emberrel elegyedtem szóba egy egy fanart miatt. :D Hasznos dolog a fandom egy introvertáltnak, na.

M. T. : Mit tanácsolnál kezdő fanfiction íróknak?
 

Kovács Petra: Több dolgot is; először is, szard le a fandom véleményét. Percy és Annabeth a legnépszerűbb ship, de szerinted az Athéné lány sokkal inkább Piperhez illik? AKKOR ÍRD MEG. Ilyen téren nem szabad rájuk hallgatni, az csak a fejlődésünk útjában fog állni.  Másodszor is, a wiki a legjobb barátod, még a legapróbb kis animációs sorozatnak is van wiki oldala, ahol a létező összes információt összegyűjtheted. Ha nem AU-t írsz, hanem az eredeti világban játszódó sztorit, mindenképpen törekedj a pontosságra, hacsak nem direkt szeretnél megváltoztatni valamit a cselekmény érdekében. Te talán nem szúrod ki a pontatlanságot, de az olvasóknak egyből feltűnik, és nagyon nem örülnek neki. De a legfontosabb; élvezd. Ha csak már azért írsz egy novellát, mert régi, és megígérted valakinek, de már nem is érdekel, és nem érzed jól magad közben, ne csináld - írj valami olyasmit, amihez tényleg kedved van, és át tudod érezni az egészet. Ez majd a végeredményben is eléggé meg fog mutatkozni.

M. T. :  Mit tartasz egy tökéletes blog/történet legfontosabb jellemvonásának? Mivel lehet a képernyő elé ültetni?

Kovács Petra: Érdekes fogalmazás, beszippantó történet, talán. Ha fanficről van szó, hatalmas előny, ha egy népszerűtlen shipről szól - az lesz az én ladikom, amivel elhajózom innét.  Ha meg nem fanfic, még mindig az a legfontosabb, hogy érezzem, ahogyan beszippant az egész a maga kis világába, érezzem azt, hogy a karakterek itt veszekednek előttem a konyhában, és ne tudjam kiverni a fejemből még a mindennapjaimban sem. Nehéz megfogalmazni, pontosan milyen is az ilyen történet, de elég sok eshetőség van, akár egy lélekölő cyberpunk háború és egy tinédzser hétköznapjai is kiválthatnak ilyesmit nálam, sosem lehet tudni. 

M. T. :  Mik a terveid a jövőre? 

Kovács Petra: PRÓBÁLOK TÚLÉLNI. Egyébként meg, nincs különösebb, nagyobb tervem, folytatom az új fandomok felfedezését és a karakterek kínzását. Na jó, egyszer talán jó lenne végre befejezni egy fejezetnyi képregényt :D De majd még úgyis jönni fog ezer meg ezer dolog, kismilliószor újra fogom gondolni még az életnek nevezett valamim, majd meglátom, mi minden lesz belőle.

És, nagyon szépen köszönöm hogy gondoltál rám, és részt vehettem az interjúban! 

M. T. : Én köszönöm, hogy elvállaltad:)