Maja Tankwall: Mi teszi Lylát olyan Lylásan ördögivé?
Lyla Campbell: Minden egyes apró hülyeségem hozzátesz ahhoz, aki most vagyok, köztük a bloggerállatfajba tartozással járók is, pláne azért, mert az ördögi becenevet is itt kaptam (a Once upon a time kapcsán, amire párunk fangirl lelke együtt függött rá). Habár előfordult, hogy a név túl valóságos lett, de igyekszem nem a sötét oldalt választani, akkor is, ha kedvenc szereplőim is ott leledzenek. De hogy mi tesz engem Lylává? Minden egyes lepögyögött szó, a lustaságom és a kifogásaim, az elejtett fangirl könnyek, a megnyitott és bezárt blogok, a könyvek, amiket imádok és olvasok, illetve minden ember, aki fontos és kevésbé fontos részét képezi az életemnek, akik jönnek-mennek, vagy épp maradnak.
M. T.: Az írásodban sokak nagy kedvencének, Ed Sheerannak egy számát dolgoztad fel. Miért pont erre esett a választásod? Hogy jött hozzá az ihlet?
Lyla Campbell: Már régóta szerettem volna songficet írni, sok szám szokott megfogni, Ed Sheeran pedig számomra egy hatalmas inspiráció, nagyon sokat szoktam hallgatni a számait. Engem az ihlet nagyon váratlan pillanatokban szokott elkapni, bárhol, bármikor, bármiről eszembe juthat egy történet, bár ennek a nagyobb részét nem szoktam megvalósítani. A CotH viszont hamar megfogott, állandóan ezt hallgattam és a bridge része lett a kedvencem, aminek kapcsán körvonalazódott bennem a történet eleje, apró visszapillantásokkal a szöveg többi részére is. Ezt egyébként folytatni is tervezem, illetve más Ed Sheeran számokat is írásban feldolgozni.
M. T.: A songfic több történetet mutat be. Melyik szereplőt érzed a leginkább közel magadhoz? Szerinted mi történne, ha mindannyian találkoznának?
Lyla Campbell: Mondhatom, hogy Ed Sheerant? Amúgy a többiek közül igazából egyiket se nagyon. Miután anyukám elolvasta, ő kérdezte meg, hogyan is adtam vissza úgymond hitelesen az egészet. Azt hiszem, szimplán az motivált, hogy pár elkeseredett felnőttet mutassak be, akik elszúrták az életüket és még nem álltak készen a változásra, elszakadtak az otthonuktól, de hazavágynak. Ezért egyikükkel se tudok túlzottan azonosulni, meg remélhetőleg ebben a formában nem is kell majd. Amúgy a találkozásuk tervben van, hiszen régi, elfeledett barátságokról volt szó, illetve a fiatalabb énjüket is be szeretném majd mutatni, ott pedig kissé vidámabb környezetben találkozhatunk velük. Akkor lehet tudok választani olyat, akit megszerettem, hiszen egyelőre még konkrét dolgokat nem tudunk róluk, csak az életük körülményeiről.
M. T.: A honvágy valamilyen formában Neked is ismerős lehet, mivel Ausztriában élsz. Milyen gyakran tudsz hazalátogatni Magyarországra? Miben más leginkább az ottani élet?
Lyla Campbell: Mostanában elég sokat voltam ott (jelenleg egymás után három héten is). Általában a legjobb barátaimhoz vagy táboros találkozóra szoktam elmenni, jó ideje önállósítottam magam, de néha a szüleimmel együtt. Azért szokott hiányozni, mert ott nőttem fel, Budapesten éltem tizenkét évet, de inkább csak a társaság miatt járok, alapból maga az élet jobb itt. Bécs szerintem szebb, bár Pest is sokat változott és vannak részei, amik gyönyörűek, alapból pedig apró különbségek vannak például az iskolarendszerben, de szerintem megszokható amúgy. Ennek ellenére Magyarország mindig fontos lett, még mindig jóval többet írok, olvasok és kommunikálok magyarul, bár a későbbiekhez jó kezdés egy itteni suli és a német nyelv.
M. T.: Bátran állíthatom, hogy fontos részét képezed a bloggerközösségnek, sok projekt fűződik a nevedhez.
Lyla Campbell: Igyekeztem aktívan kivenni a részem a közösségben, akkor is, ha sokat változott, mióta anno belekezdtem. Azóta pedig találtam itt olyan embereket, akik már a mindennapjaim részét is képezik, meg mindig szívesen jövök ide fel. Ugye van a JBT, amit még nagyon az elején találtam ki. Emlékszem, épp volt egy vita a túlzott mennyiségű Harry Styles AU kategóriába sorolt blogokról, meg az igényes történetekről, ahol túl kevesen kommenteltek, így arra gondoltam, hogy összegyűjtöm azokat a blogokat, amit bátran ajánlanék. Az elején nagyon aktív voltam, csak hamar elfogytak az általam ismert történetek, de többé-kevésbé kitartott, hamarosan vissza is tér. Emellett pedig mindig, még most is van egy csomó projektötletem, csak a lustaság és időhiány nagy úr. Tavaly Gigerrel megszerveztük a bloggerkarácsonyt, ami nagy élmény volt, mert sikerült kicsit összetartani az embereket, és fantasztikus munkák születtek, minden nehézség ellenére imádtuk és idén is tervezzük. Emellett nagyon szívesen részt veszek ilyesmikben, illetve szeretnék is másokkal a közeljövőben együtt alkotni, akár apróságokat is, vagy valami nagyobbat. Sok ötletemről elég hamar lemondtam, de akkor se tudok leállni.
M. T.: Kritikákat, véleményeket is szoktál írni, szóval egy másik oldalról is ismered a bloggerek világát. Mi kell ahhoz, hogy ebben jó legyél?
Lyla Campbell: Mostanában kevesebb rendelést vállaltam, nem is annyira kritikablog keretein belül, de amúgy nagyon szeretek más blogokat olvasgatni és írni róluk. Először is fontos elfogadni, hogy ez az egész nem egy profi dolog, akkor se, ha tapasztaltabb emberek írnak. Amúgy pedig szerintem egy nagyon jó ötlet, hogy ilyenek is vannak, mert így mindenki tud segíteni másoknak a fejlődésben, véleményt meg minden olvasásnál alkotsz, maximum nem írod le.
Szerintem ami elengedhetetlen, hogy tényleg segíteni akarj és ne szándékosan lehúzni, vagy épp csak dicsérni a másikat, mert egyik sem hasznos hosszútávon. Egy építő kritikában fel kell hívnod a figyelmet a hibákra, ugyanakkor nem kell átmenni alaptalan ócsárlásba, és ha valamiben hibát találsz, azt is írd le, hogyan javíthat az illető. Emellett érdemes mindenre kitérni és azt is elmondani, hogy mit csinált jól az illető, mi maradhat így. A lényeg, hogy építő legyen, a másik tudjon fejlődni és olyan tanácsokat adj, ami megfogadható, illetve tálald jól az észrevételeidet és indokold is meg őket.
M. T.: Mi mindent köszönhetsz az aktívkodásnak?
Lyla Campbell: Leginkább az embereket, akiket ezáltal megismertem. Régebben szerettem mindenhol ott lenni és mindenkivel váltani pár szót. Amúgy pedig sok motivációt szereztem az íráshoz, illetve sokat tudtam fejlődni ezáltal. Ezen kívül még a PS és nagyon alap HTML tudást sorolnám ide, de leginkább tényleg a barátokat mondanám.
M. T.: Mennyi időd jut a saját regényeiddel, novelláiddal foglalkozni?
Lyla Campbell: Ez nagyon változó, függ a környezetemtől, sulitól például, de nálam sokszor nem is az időhiány okoz problémát. Az ihlethiány nagy úr, meg a végtelen lustaságom és sokszor elkószált életkedvem. Amúgy nagyjából minden nap írok, legalább egy picit, kell a mindennapjaimhoz, de nagyon változó, hogy mikor mennyit foglalkozok velük. Néha amúgy három nap alatt születik több novella és fejezet is, máskor meg három hónap alatt írok kétszáz szót. Jelenleg amúgy egy hosszabb regénykezdeményen dolgozok, ami elég régi ötlet, már többször írtam róla, egy több szálon futó sárkányos fantasy, meg most előkotortam egy másik korábbi ötletemet, egy könnyebb nyári sztorit is. Ezeken kívül tervezek még hosszabb novellákat (például egy Csingiling ficet a gyermeteg lelkem miatt, még véletlenül se lesz sötét természetesen), meg folytatom a 300 kihívást és a rövid szöszeimet, amiket imádok és amikhez mindig van új ötletem (általában egy megírtra jön tíz új).
M. T.: Milyen hobbijaid vannak az íráson kívül?
Lyla Campbell: A különböző pontokon való haldoklás annak számít? Vagy a sorozatozás és filmezés? Bár ez a kettő nagyjából ugyanazt jelenti. Amúgy néha eljárok úszni, bár vissza szeretnék rendesen szokni rá. Ezen kívül nem tudom, mennyire számít hobbinak, de szabadidőmben matekból (meg akár másból is) korrepetálok. Illetve szeretek új helyeket felfedezni és csak úgy random mászkálni. Ami még talán idetartozik, az a cosplay, illetve szerepjáték, utóbbit egy három hetes fantasy táborban szoktam művelni (élőben), bár régebben asztalit, meg online változatot is próbáltam.
M. T.: Milyen volt életed első conja? Milyen jelmezben voltál, ki segített az elkészítésben? Nem volt elsőre fura a sok cosplayes résztvevő?
Lyla Campbell: Én nagyon élveztem, imádom az egész közösséget. Abszolút nem volt fura, a geek szívem nagyon megdobbant, mikor ott jártam. Egy befogadó társaság, a kedvenc karaktereid mászkálnak mindenfelé, bárkivel le tudsz állni beszélgetni és utána biztos nem lesz szeretethiányod. Az első conomon nem volt cosplayem, csak cicafülem és virágkoszorúm, csak utána csináltam meg az original Queen of Hearts cp-t, amiről a blogomon is írtam. Azóta igyekszem a legtöbb conra eljárni, mert mindig úgy érzem ott, hogy otthon vagyok.
M. T.: Sokaknak gondot okoz, hogy rövid novellákat írjanak, mint ahogy a songficekkel is gyakran meggyűlik a bajuk. Van valami tipped, hogy lehet ezekben fejlődni?
Lyla Campbell: Kezdeném a songficekkel. Szerintem fontos, hogy nem kell erőltetni, nem muszáj kínosan belevinni a dalszöveget, meg itt nagyrészt a saját interpretációdat igényli az írás, így fölösleges rágörcsölni, mindenkinek mást jelent a dal. A rövidebb írások pedig nekem eléggé ösztönből jönnek, mert vagy túl röviden írok, vagy túl hosszan, ehhez meg az előbbi praktikus. Kezdetben tudnám ajánlani a 300-as kihívást gyakorlásképp, de a lényeg, hogy legyen egy csattanója, az ilyen írások úgymond elég “hatásvadászok”, így érdemes fokozni a feszültséget és a végén belevinni valamilyen váratlan fordulatot. Amúgy a szöszeimet a hosszabb történetekkel ellentétben nem nagyon szoktam megtervezni, csak az ötlet van meg, általában pedig egyben lepötyögöm, ahogy jön, csak utólag javítgatom.
M. T.: Mik a terveid a jövőre?
Lyla Campbell: Rövidtávon fizikusnak lenni, feltalálni valamit, meggazdagodni és szponzorálni egy képregényvállalkozást, hosszútávon pedig világuralomra törni. Ezen kívül befejezni a regényemet (a sárkányosat), később a könyvkiadás felé terelgetni (talán). Amúgy túlélni a sulit, egyetemre menni, változni és fejlődni. A blogomat aktívan tartani és többet írni.
M. T.: Köszönöm az interjút <3
Lyla Campbell: Én köszönöm <3
M. T.: Mi mindent köszönhetsz az aktívkodásnak?
Lyla Campbell: Leginkább az embereket, akiket ezáltal megismertem. Régebben szerettem mindenhol ott lenni és mindenkivel váltani pár szót. Amúgy pedig sok motivációt szereztem az íráshoz, illetve sokat tudtam fejlődni ezáltal. Ezen kívül még a PS és nagyon alap HTML tudást sorolnám ide, de leginkább tényleg a barátokat mondanám.
M. T.: Mennyi időd jut a saját regényeiddel, novelláiddal foglalkozni?
Lyla Campbell: Ez nagyon változó, függ a környezetemtől, sulitól például, de nálam sokszor nem is az időhiány okoz problémát. Az ihlethiány nagy úr, meg a végtelen lustaságom és sokszor elkószált életkedvem. Amúgy nagyjából minden nap írok, legalább egy picit, kell a mindennapjaimhoz, de nagyon változó, hogy mikor mennyit foglalkozok velük. Néha amúgy három nap alatt születik több novella és fejezet is, máskor meg három hónap alatt írok kétszáz szót. Jelenleg amúgy egy hosszabb regénykezdeményen dolgozok, ami elég régi ötlet, már többször írtam róla, egy több szálon futó sárkányos fantasy, meg most előkotortam egy másik korábbi ötletemet, egy könnyebb nyári sztorit is. Ezeken kívül tervezek még hosszabb novellákat (például egy Csingiling ficet a gyermeteg lelkem miatt, még véletlenül se lesz sötét természetesen), meg folytatom a 300 kihívást és a rövid szöszeimet, amiket imádok és amikhez mindig van új ötletem (általában egy megírtra jön tíz új).
M. T.: Milyen hobbijaid vannak az íráson kívül?
Lyla Campbell: A különböző pontokon való haldoklás annak számít? Vagy a sorozatozás és filmezés? Bár ez a kettő nagyjából ugyanazt jelenti. Amúgy néha eljárok úszni, bár vissza szeretnék rendesen szokni rá. Ezen kívül nem tudom, mennyire számít hobbinak, de szabadidőmben matekból (meg akár másból is) korrepetálok. Illetve szeretek új helyeket felfedezni és csak úgy random mászkálni. Ami még talán idetartozik, az a cosplay, illetve szerepjáték, utóbbit egy három hetes fantasy táborban szoktam művelni (élőben), bár régebben asztalit, meg online változatot is próbáltam.
M. T.: Milyen volt életed első conja? Milyen jelmezben voltál, ki segített az elkészítésben? Nem volt elsőre fura a sok cosplayes résztvevő?
Lyla Campbell: Én nagyon élveztem, imádom az egész közösséget. Abszolút nem volt fura, a geek szívem nagyon megdobbant, mikor ott jártam. Egy befogadó társaság, a kedvenc karaktereid mászkálnak mindenfelé, bárkivel le tudsz állni beszélgetni és utána biztos nem lesz szeretethiányod. Az első conomon nem volt cosplayem, csak cicafülem és virágkoszorúm, csak utána csináltam meg az original Queen of Hearts cp-t, amiről a blogomon is írtam. Azóta igyekszem a legtöbb conra eljárni, mert mindig úgy érzem ott, hogy otthon vagyok.
 |
M. T.: Sokaknak gondot okoz, hogy rövid novellákat írjanak, mint ahogy a songficekkel is gyakran meggyűlik a bajuk. Van valami tipped, hogy lehet ezekben fejlődni?
Lyla Campbell: Kezdeném a songficekkel. Szerintem fontos, hogy nem kell erőltetni, nem muszáj kínosan belevinni a dalszöveget, meg itt nagyrészt a saját interpretációdat igényli az írás, így fölösleges rágörcsölni, mindenkinek mást jelent a dal. A rövidebb írások pedig nekem eléggé ösztönből jönnek, mert vagy túl röviden írok, vagy túl hosszan, ehhez meg az előbbi praktikus. Kezdetben tudnám ajánlani a 300-as kihívást gyakorlásképp, de a lényeg, hogy legyen egy csattanója, az ilyen írások úgymond elég “hatásvadászok”, így érdemes fokozni a feszültséget és a végén belevinni valamilyen váratlan fordulatot. Amúgy a szöszeimet a hosszabb történetekkel ellentétben nem nagyon szoktam megtervezni, csak az ötlet van meg, általában pedig egyben lepötyögöm, ahogy jön, csak utólag javítgatom.
M. T.: Mik a terveid a jövőre?
Lyla Campbell: Rövidtávon fizikusnak lenni, feltalálni valamit, meggazdagodni és szponzorálni egy képregényvállalkozást, hosszútávon pedig világuralomra törni. Ezen kívül befejezni a regényemet (a sárkányosat), később a könyvkiadás felé terelgetni (talán). Amúgy túlélni a sulit, egyetemre menni, változni és fejlődni. A blogomat aktívan tartani és többet írni.
M. T.: Köszönöm az interjút <3
Lyla Campbell: Én köszönöm <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése