2017. november 24., péntek

Kár volt...

Sziasztok! 
Huh, az elmúlt két hétben nem sokat hallhattatok felőlem, pedig rendesen beindultak az események a blog háza táján. Nem tudok elég köszönetet mondani a sok kedves szóért, feliratkozásért, cseréért, kommentért, amit az elmúlt időszakban kaptam tőletek. Szóval, köszönöm, tényleg<3 
És, ha már a véleményeknél tartunk, nemrég kaptam egy hosszabb kritikát Lylától, amit ITT olvashattok:) Rengeteg hasznos tanácsot kaptam a fent említett leányzótól, amiket alkalmaztam is a blogon, így Ti is észrevehettek néhány változást. Egyébként ha már Lylánál tartunk, lessetek be IDE is, és ha van kedvetek jelentkezzetek. Nekem nagyooon tetszik a kezdeményezés, aztán ki tudja, ha jelentkeztek, talán kihúzok valakit, muhhahhahahaaaa. 
Na, de akkor a mostani novella... Rövid lett. Tényleg. Szám szerint 287 szó. Tőlem. 287 szó. Biztos, hogy nem vagyok jól, valaki hívjon orvost, köszi! 
Puszi, Maja<3 
Tartalom: út a depressziótól az öngyilkosságig és a végén burkolt véleménykifejtés mindezt 287 szóban. Még mindig nem hiszem el.
Szereplők: egy fiatal.
Időpont: 2017. november
Egyéb megjegyzés:

****

„Kár volt ma felkelni” – gondolod. Belülről emésztenek a démonjaid. Megfelelésvágy, kirekesztettség, félelem a jövőtől. Egy hajszál súlyosabb az önbizalmadnál.
 „Kár volt ma felkelni” – suttogod. Egyedül ülsz az ágyad szélén, ott gyötröd magad. Azon töprengsz, mit tehettél volna, hogy ne juss el idáig.
„Kár volt ma felkelni” – sóhajtod. A remény halovány lángja beragyogja a látóteredet. Vagyis, ezt szeretnéd elhitetni magaddal, de valójában már feladtad.
„Kár volt ma felkelni” – mondod. A remény halott. A szüleid folyton csesztetnek, miértromlanakajegyeid, mármegintmennyivakolatotkentélafejedre, felszaladtrádpárkiló. Úgy érzed, senkire sem számíthatsz.
„Kár volt ma felkelni” – most már kiabálsz. Ők pedig nevetnek. Rajtad nevetnek, a csúfságodon, a bénaságodon, a másságodon. Hülye ringyónak neveznek, te meg csak sírsz, megalapozva ezzel a további mulatságot.
„Kár volt ma felkelni” – mondod az eladónak, aki átnyújtja neked a vodkát. Persze, tudod, hogy nem érdekli. Te senkit sem érdekelsz.
„Kár volt ma felkelni” – sóhajtod. A szavakkal együtt méretes füstfelhő emelkedik ki az ajkaid közül. Még egy lépéssel közelebb a halálhoz. Talán a tüdőrák hamarabb elvisz, mielőtt a depresszió tenné meg ugyanezt.
„Kár volt ma felkelni” – suttogod. A kezedet tanulmányozod. A szemed hosszasan elidőzik a karodon ejtett vágásokon, amit magadnak köszönhetsz. Nem, mintha bárkit is érdekelne.
„Kár volt ma felkelni” – gondolod. Mosolyogsz. Nem úgy, mint régen, amikor még minden rendben volt. Ez a megnyugvás mosolya, amit a halál ültetett az arcodra.
Eljött a te időd. Az ütőeredet is elvágod. Még látod, ahogy spriccel a vér, aztán vége. Vége a szenvedéseidnek.
Kár volt felkelned. De nem akkor, amikor elvesztetted az önbizalmad, a hited az emberekben, amikor először kifakadtál, alkoholhoz és cigarettához nyúltál, az első vágást ejtetted magadon. Akkor, amikor feladtad. Amikor kioltottad az életedet, mert az úgy „könnyebb”. Nyilván annak tűnt. Egyszerűbb, mint megoldást keresni a problémáinkra, nem igaz?
Na, aznap volt kár felkelned.

6 megjegyzés:

  1. Drága Majám,
    most igazán büszke vagyok rád, mert sikerült röviden írnod, mondtam én neked, hogy próbáld meg! Ugyan én inkább így tudok alkotni, valahogy a hosszabb írásokkal küszködöm bár ott is inkább azért mert valahogy mindig abbahagyom, mielőtt kész lenne...
    Nehéz témát választottál, én is szerettem volna hasonlót írni, bár lehet, hogy a (majd egyszer elinduló) sorozatomban, a novellák nehéz témákban benne lesz. Hatásos volt, durva és sokkoló, pont amilyennek lennie kell. Még próbálj meg ilyesmit hozni ám! ♥
    Love yaaa, xx lyl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Lyla:)
      Köszönöm a dicséretet, örülök, hogy a rövidebb írásom is tetszett. Amúgy közben rájöttem, mi a trükkje, minél közelebb kell kezdeni a végéhez a sztorit :D
      Nehogy azt hidd, hogy nekem nem gyűlik meg a bajom a hosszú írásokkal. Igaz, regényt és novellát még nem hagytam félbe, viszont már két kisregénybe is belekezdtem (az egyik Országok viadala spin off Arával és egy másik halott versenyzővel, a másik saját ötlet) de mindkettőt abbahagytam. Az OV-snél azt hiszem, négy fejezetig jutottam, a másiknál csak három oldalt hoztam össze :"D Szóval ez ilyen tipikus bloggerdolog, ehh:/
      Arra a novellasorozatra kíváncsi leszek;)
      Na, akkor ezek szerint elértem a célomat:D Egyébként még tervezek egy hasonló sztorit, csak az majd a cuksi elrablós-megerőszakolós-Stockholszindrómás cuccokról szól, hogy ez azért nem annyira vicces dolog...
      Köszönöm, hogy írtál!
      Ölelés, Maja <3

      Törlés
  2. Egyszerűen csak imádom. Minden mondat és szó annyira nyers és igaz. Ez fantasztikus volt! <3

    VálaszTörlés
  3. Erre nem tudok mást mondani, csak azt hogy: Így ír egy igazi író.
    Minden elismerésem a tiéd, Maja! Imádom!
    Puszi: V. B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem még nem mondtam, de ezekkel a kommentekkel annyira fel tudsz dobni! Most itt ülök az ágyamon, és vigyorgok magamban :D Komolyan, annyira hihetetlen jó érzés ilyen kommenteket olvasni, amikor ezt megláttam, kb el se akartam hinni, hogy nekem írtad:')
      Köszönöm, nagyon<3
      Puszi, Maja <3

      Törlés